Az információs technológia fejlődésével és a közösségi média térhódításával a dezinformáció és a félrevezető tartalmak minden eddiginél gyorsabban terjednek. A mesterséges intelligencia térnyerésével pedig ez a tendencia csak erősödni fog. Ebben a környezetben a tényellenőrzés szerepe kulcsfontosságúvá vált – nemcsak az újságírók, hanem minden felelős állampolgár számára.
A tényellenőrzés (fact-checking) az Oxford English Dictionary (OED) 1936-os meghatározása szerint „a tények ellenőrzésének folyamata, különösen az újságírás és más írott tartalmak kontextusában”. Ez a formális definíció jól mutatja a tevékenység újságírói gyökereit, azonban a gyakorlat jelentősen fejlődött a digitális korban.
A szótár definíciója (1965-ből) – „egy írás, helyzet stb. tényeinek ellenőrzése” – kiemeli a tevékenység aktív természetét. Ez a folyamat magában foglalja az állítások vizsgálatát megbízható elsődleges források, hivatalos dokumentumok, tudományos kutatások és más ellenőrizhető bizonyítékok összevetésével. Úgy is tekinthetünk rá, mint egyfajta nyomozói munkára, ahol minden állítást visszavezetünk az eredetéhez és több független forrással validálunk.
A Meta (Facebook) közelmúltbeli döntése, hogy megszünteti együttműködését az amerikai tényellenőrző szervezetekkel, jól példázza, hogyan változik folyamatosan ez a terület. 2016 óta olyan szervezetek, mint a FactCheck.org, a közösségi médiában terjedő félrevezető tartalmak ellenőrzésén dolgoztak. Ez az együttműködés a tényellenőrzés új határait nyitotta meg, túllépve a hagyományos újságíráson a közösségi média tartalmainak területére. A Meta átállása a professzionális tényellenőrzésről a „közösségi jegyzetek” modelljére újabb változást jelent abban, ahogy a digitális platformok az információ ellenőrzéséhez közelítenek.
Nézzük, hogyan működik ez a politikában: Amikor egy politikus a GDP növekedéséről nyilatkozva például azt állítja: „Vezetésem alatt gazdaságunk az elmúlt 15 év legmagasabb növekedését érte el!”, a tényellenőrök ezt összevetik a hivatalos gazdasági statisztikákkal, történeti adatokkal és szakértői elemzésekkel. Nem csak a szó szerinti pontosságot vizsgálják (ahogy azt az OED 1963-as melléknévi definíciója – „ami tényeket ellenőriz” – sugallná), hanem a teljes kontextust és a következményeket is.
A folyamat jellemzően több lépésből áll:
1. Konkrét, ellenőrizhető állítások azonosítása
2. Bizonyítékok gyűjtése hiteles forrásokból
3. Szakértők bevonása szükség esetén
4. Kontextus és korlátok értékelése
5. Következtetés levonása a pontosságról
A digitális kor egyszerre tette bonyolultabbá és hatékonyabbá a tényellenőrzést. Míg a közösségi média villámgyorsan terjeszti a félretájékoztatást, egyúttal új ellenőrzési eszközöket és módszereket is lehetővé tett. Azonban, ahogy a Meta-eset is mutatja, a környezet folyamatosan változik, ami megköveteli a felhasználóktól, hogy még körültekintőbben kezeljék az információkat.
A modern tényellenőrzés túllépett a szó szerinti pontosság vizsgálatán, és már foglalkozik az igazság félrevezető bemutatásával is – ez olyan összetettség, amit az eredeti OED definíció nem tartalmaz, de kulcsfontosságú a mai információs környezetben. Ahogy a FactCheck.org is megjegyzi, munkájuk nem cenzúráról szól, hanem arról, hogy pontos információkkal segítsék az embereket eligazodni egy egyre összetettebb információs környezetben.
Lakos Eszter 